Valaki másról
Ő itt a macskám, Zsigmond. Testét fényes, fekete szőrzet fedi és zöld szeme sárgás-pirosan világít az ágyam alatt, amikor a házban valaki porszívózik. Ha egyik oldalról megvilágítanám őt, s sziluettje a falra vetülne, gyakorlatilag úgy festene, mint aki megevett egy strandlabdát. Ám kissé zömök testalkata ellenére gyakorta megirigylem az életmódját és rendkívüli nyugalmát, melyből szinte csak akkor lehet kimozdítani, ha ostoba emberek közelednek felé, illetve ha valaki szalonnát fal előtte. Zsigmond kizárólag macskák számára készített élelmek aszpikjába szokott fintort vágni, egyébként nem veti meg sem a trappista sajtot, sem pedig a tejfölöspapát. Az élet számos területén sikeres macska anélkül, hogy különösebben megszakítaná magát: gyógyító terapeuta, masszőr, mágikus macskasegéd, minőségellenőr, portás, titkosügynök, s háztájunk egerei körében közismert pszichopata. Megérzései rendkívül fejlettek, azon túl hogy tisztánlát-, hall, szagol és érez, jóstehetsége is figyelemreméltó. Ezeken a képeken még nem látható, de egy baleset következtében a bal füle kissé kajlává vált, s ezzel alátámasztotta a tényt, hogy ő a reinkarnálódott Vincent Van Gogh.
'mindennek lelke volt még'
mikor a gyermek gyermek volt
patak helyett bőgő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.
mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
mindennek lelke volt még,
mikor a gyermek gyermek volt
semmiről nem volt véleménye.
nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján,
és nem grimaszolt ha fényképezték.
mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én s miért nem te?
miért vagyok én itt, és miért nem ott?
életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
mindaz, amit látok hallok és szagolok-nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?
tényleg létezik a gonosz, és emberek,
akikben benn lakik a gonosz?
hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem nem voltam.
és hogy egyszer én, aki én vagyok
nem leszek már az aki vagyok.
mikor a gyermek gyermek volt,
alig ment le a torkán a spenót,
most megeszi mindegyiket,
és nem csak akkor, ha muszáj.
mikor a gyermek gyermek volt,
egyszer idegen ágyban ébredt,
sok ember tűnt neki szépnek,
most meg csak szerencsés esetben.
látta maga előtt, milyen a paradicsom,
most meg csak sejteni képes.
nem tudta elképzelni a semmit,
mikor a gyermek gyermek volt,
most belefeledkezni csak a munkába tud.
mikor a gyermek gyermek volt,
elég volt neki, ha almát és kenyeret evett,
a bogyók bogyóként hulltak a kezébe,
a friss diótól érdes lett a nyelve,
minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után.
jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
megijedt minden idegentől,
mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még.
|