Ő itt a macskám, Zsigmond. Testét fényes, fekete szőrzet fedi és zöld szeme sárgás-pirosan világít az ágyam alatt, amikor a házban valaki porszívózik. Ha egyik oldalról megvilágítanám őt, s sziluettje a falra vetülne, gyakorlatilag úgy festene, mint aki megevett egy strandlabdát. Ám kissé zömök testalkata ellenére gyakorta megirigylem az életmódját és rendkívüli nyugalmát, melyből szinte csak akkor lehet kimozdítani, ha ostoba emberek közelednek felé, illetve ha valaki szalonnát fal előtte. Zsigmond kizárólag macskák számára készített élelmek aszpikjába szokott fintort vágni, egyébként nem veti meg sem a trappista sajtot, sem pedig a tejfölöspapát. Az élet számos területén sikeres macska anélkül, hogy különösebben megszakítaná magát: gyógyító terapeuta, masszőr, mágikus  macskasegéd, minőségellenőr, portás, titkosügynök, s háztájunk egerei körében közismert pszichopata. Megérzései rendkívül fejlettek, azon túl hogy tisztánlát-, hall, szagol és érez, jóstehetsége is figyelemreméltó. Ezeken a képeken még nem látható, de egy baleset következtében a bal füle kissé kajlává vált, s ezzel alátámasztotta a tényt, hogy ő a reinkarnálódott Vincent Van Gogh.