Éppen békésen meditáltam a verandán a kedvenc székemen, amikor egyszer csak kirobbant az Úrnőm a kávéjával (hajnali fél hétkor!) és megint azt a mondatot hallatta velem, hogy 'hát hol van én cicám?' Ilyenkor már tudom előre: valószínűleg az következik, hogy az arcombabámul és tyuntyorog nekem hogy mennyire szép vagyok meg ügyes, azért mert egy széken fekszem és alszom. (Vagyis próbálnék, ha hagyna.) Egyébként nagyon jól esik a dicséret, de ma is éjszakai portaszolgálatot kellett teljesítenem és ott bizony ébren Kell lenni! Mordon professzor is megmondta az egyik Harry Potter könyvben: 'Lankadatlan éberség!'. Most a hetedik kötetnél tartok, a kedvenc szereplőm McGalagony. Nem is tudják ebben a házban, hogy én mennyire intellektuális vagyok, már azon is meglepődnek, ha kinyitok egy ajtót. Mondjuk szerintem az Úrnőm sejthet valamit, különben miért dicsérgetne egyfolytában? 
Tegnap átjött a szomszédlyány mert előre is boldog névnapot akart kívánni nekem, de az anyukám elzavarta, nehogy elkapjak tőle valami rühizét. Pedig olyan szép hosszú haja van és kék szemei. Jól van, nem annyira képességes, mint én, dehát könyörgöm, két egyforma ember sincsen, nemhogy macska! 
Mostanában nem eszem már annyit. Fogyózom. Ez a fekete bunda egyébként is kezd nagyon meleg lenni. Valamelyik nap itt arról beszélgettek, hogy valamikor az emberek azért ölték meg a fekete macskákat, mert féltek tőlük, meg azt hitték boszorkányok. Hogy élhetnek ekkora barmok a Földön?! Mi csak a boszorkányok segédjei és őrzői vagyunk. Hát komolyan mondom, ha a műveletlenség fájna...! Nem is zaklatom fel magam, mindjárt kezdődik a műszak. És különben is névnapom van.